"We are not eskimos!" magyarázta a nemzeti büszkeségét hirdető sapkában mellettem ücsörgő indián a metróban. "...We are inuits." Természetesen nem a Monty Python jelenetet idézte, csak valakinek mesélni szeretett volna a tengeri kenuzás szépségeiről. Mivel vagy fél óráig tart az út a belvárosba sokmindent megtudtam a vízi közlekedés ezen ősi formájáról. Biztosított róla, hogy még a fehér ember is, jelen esetben ez én voltam beleszeret, nem tudja többet abbahagyni, ha egyszer kipróbálta. "A tenger hív, menni kell."
Az egész országban állami programokkal igyekeznek segíteni a bennszülött hagyományok fenntartását. A városban sétálgatva mindenfelé indián művészeti boltokban lehet szuvenírt vadászni. Ez persze a kommercializált része az indianizmusnak. Ezen túl tényleg gyakorolják és élvezik, ugyan kicsit modernizálva az ősi szokásokat. Tengeri kenuzás, lovas dolgok, tánc, dob, fonás, szövés...
(ráközelítve látszik, hogy indiánok csücsülnek a hajóban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése