"Beeeeen in the U S Aaaa"
A határ kb. 10 kilóméterre van. Természetesen a derék helyiek átjárnak bevásárolni, meg tankolni, mert ott sokkal olcsóbb. A rendszer fintora, hogy zöldségért és gyümölcsért az amerikaiak jönnek ide, mert az meg itt dugattyús (értsd: olcsó).
Persze nem ment teljesen zökkenőmentesen a bejutás. Van szép, csippes útlevelem. Kitöltöttem az interneten a belépési kérelmet. Ennek ellenére a határon elzavartak sorban állni, hogy kiállva a keresztkérdések tüzét 6 dollárért megválthassam első belépésem zöld, útlevélbe kapcsolt papírkáját.
Kicsit mókás volt, hogy először azt kérdezték, hogy hol van az a magyar. Mert, hogy engem nyilvánvalóan a tolmácsának gondolt az egyébiránt kedvesen alapos határőr. Mégiscsak volt értelme a kiejtés óráknak. Lecc szpík norsz emeeriken.
Miután tisztáztuk, hogy én én vagyok, meddig maradok, hányas a lábam, mik a marketing alappillérei, mi volt előbb a tyúk vagy a tojás, ellenzem-e a terrorizmust, szeretem-e a coca colát, meg akarok-e házasodni a következő egy órában és különben is kedd van-e már át is léphettem a határt.
Természetesen mindenféle testrészemet lefényképezték, első sorban az ujjaimra, és a fejemre voltak kiváncsiak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése