Mit nekem Michelangelo Dávidja, mikor itt van a favágó.
Most mondjátok, nem gyönyörű? Egy bázikus fa favágó.
A szobor óriási törzse a testsúlyt viselő bal lábon nyugszik, a másik láb és a láncfűrész stabilitást biztosító háromszögben helyezkednek el. Az emberalak a nagyvonalú, de pontos kidolgozás iskolapéldája. Az erőt sugárzó test magabiztosan tartja a technikai részletekben gazdag, élethű láncfűrészt, a modern favágás szimbólumát. A hatalmas testen a tekintetét előre szegező, védősisak oltalmazta fej uralkodik. A mellkas két oldalán végigfutó, a háton keresztbe vetett hózentróger karakteresen ábrázolja a favágó hagyományokra büszke munkáslelket. Távolba révedő, elnagyoltan kidolgozott szemek nyugodt, környezetét fürkésző attitűdöt sugároznak. Talán a művész a favágót közvetlen munkakezdés előtt akarja ábrázolni, a napi erdőrészt fürkészve a kivágásra váró fákra irányult tekintettel, készen az ízzasztó, veszélyes munkára? Az arcikefejezés mintha erre utalna. A rettenthetetlenség, erő és szorgalom jelképe.
Ez pedig ezer százalékig szocreál. Hazai változata a vas és az acél országát dicsőítő műalkotás, a Martinász volt egykoron. Az ember szocreál lelke csendben beleremeg a látványba.
VálaszTörlés