Holnap tovaröppenek a nyugati partra, Vancouverbe. Montreált, vagy ahogy a helyiek hívják Monreál-t hátrahagyom, hogy még egy napra majd július végén visszatérjek, mielőtt hazarepülök.
Izgalmas, változatos, zakkant, bolondos, multikulti katyvasz ez a város. Meglepett. Egyáltalán nem amerika, sokkal inkább európaias. Franciásan koszos, és közben mégis tiszta. Százféle nemzet lakja, mégis van valami egységes érzés. Egy megfoghatatlan, közös büszkeség. 'Ez Montreál, ez Quebec, ez Kanada, ez a miénk.'
Hatalmas szerencsém volt az időjárással, majdnem végig harminc fok feletti kánikula. Most Montreál nyári arcát mutatta. Könnyen elhihető, hogy télen egy más világba csöppene az ember, minusz huszonöt fokos csontfagyasztó hideg, hóvihar...
Nagyon kedvesek, barátságosak és segítőkészek az itteniek. Főleg, ha franciául próbálkozik az ember. De ennek ellenére nehéz mélyebb beszélgetésbe keveredni.
Franciatudás egyébként mindenképpen ajánlott, de legalább érdemes egy bonzsúrral indítani, mielőtt angolra vált a beszélgetés. Mókásan ugatós a quebec-i francia akcentus.
Kevesebbet sikerült zenélnem, mint reméltem. Sebaj, majd Vancouverben. Cserébe viszont nagyon kedves emberekkel ismerkedtem meg. Mindenféle nemzet, beleértve magyarokat is.
Röviden Montreál jó hely!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése