Montreálban már találkoztam a sorbanállás szeretetével. Ezt a nyugati parton továbbfejlesztették. Egyszerűen imádják, vagy talán már függenek is tőle. Nem tudnak sor nélkül lenni. Lehet, hogy van elvonó kúra sorbánállásosoknak. Az első lépés a gyógyulás felé, hogy beismerjük függőségünk...
Érdemes tanulmányozni, ezt a spontán kialakuló, semmibe vezető sort. Pusztán a busz érkezésének reménye már sort generál. Függetlenül attól, hogy az érkező buszra egyébiránt tízszer ennyi ember könnyedén felfér. Zárójelben jegyzem meg, hogy (a busz megérkezvén ajtajával nem is a sorhoz igazodva parkírozott). De mindez nem szegi kedvét a sorfüggőknek. Elvégre a sor az sor. Sorozni pedig jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése