Szumma július

Egy hónapos kis túrám véget ér. Indulok hazafelé. Sokmindenről írtam, de közel sem mindenről. Akár egy teljes könyvet meg lehetne tölteni az élményekkel, megfigyelésekkel.

Röviden:

Kanada klassz hely.

Kicsit hosszabban:

A keleti és nyugati part nagyon más világ. Mind a kettő szerethető, de nyugaton kicsit nagyobb a jólét, és a nyugi. Ízlés kérdése kinek, melyik tetszik jobban.
Montreál kusza, franciásan koszos, picit gőgös, európaias város.
Vancouver felhasználóbarát hely. Ha a hegyeket szereteted, van hegy. Ha a tengert szereted, van tenger. Ha a nyüzsi várost szereted, van nyüzsi város. Ha csendes, uncsi kisvárost akarsz, van az is. Elképesztően befogadóak. Cserébe viszont jó messze van.

A sok különbség ellenére akad pár, az országot egyesítő közös pont is.
Nincs kanadai, ki ne szeretne grillezni, vagy sorban állni. Kedves, előzékeny nép.

Köszönöm a figyelmet. Remélem azért sikerült néha mosolyt csalni a kedves olvasók arcára.

Dude, it was fun, EY?!

A blogtól búcsúzandó itt van néhány kép.
Bye bye!

beluga

Olyan igazi, nagy állatkertjük nincsen, van cserébe akvárium. Akvárium óriásoknak. Ez speciel egy hátán úszó beluga. Ezek az óriási, fehér bálnafélék errefelé honosak.
Akváriumról lévén szó, volt beluga show is. Nu ez lényegében abból áll, hogy az állatok sípszóra halért keresztül ússzák a medencét, illetve az egyik a farkával nagyot csapva lefröcsköl pár, erre előre felkészített turistát. A felkészítés abból áll, hogy szólnak 'Ti vizesek lesztek.' Nehogy valaki amerikai kíváncsiskodó aztán pereljen.

A nagy ho-ho-ho

Ez a sziget a pecások mekkája. A horgászás összes válfaja űzhető. Tengeri, parti, vízalatti, sebes patakban álldogálós, ladikban fagyoskodós, műlegyes, igazi legyes. Hal akad bőven. Csermely, patak, folyó, tó, öböl, nyílt tenger. Minden van. Egy igazi pecás nem tud meglenni egy percig sem kedvenc hobbija nélkül. Ezért még a mosdó is a gazdag fogást jeleníti meg. Gicss porcelán konfekció hallal.

Egyszer volt, holnem volt

Victoria, a város, könnyed öniróniával hirdeti mennyire büszke is a történelmére. Mert itt, az ország nagytöbbségéhez képest tényleg akad némi múlt. Vannak koloniális épületek, huszárok, régi kocsik lóval vagy anélkül. Mintha másik dimenzió lenne Vancouver pezsgő, modern városához képest. Itt kiélhették végre magukat az esős, zord Angliához szokott brit kertészek. Angol gyep, nyírt bokrok, virágok, még több virág, meg még annál is több virág.

Itt a fóka, hol a fóka?

Hány ember és hánya fóka látszik a képen?
A helyes megfejtők között értékes ajándékokat sorsolunk ki. Merthogy tényleg fókák fürdőznek a part menti vizekben. Ezért aztán vannak lakmározó, vagy még éhes orkák is. Fogyasztói társadalom lévén ez persze nagy biznisz, lehet ugyanis orka néző hajótúrát szervezni. Lelkes turistákat picike motorcsónakok viszik vízi szafarira. Ha szerencséje van az emberfiának még a partról is lehet látni ezeket a hatalmas víziemlősöket.

A budai erdőben sétálva nehéz átérezni a 'rengeteg' élményt. Elképesztően sűrű az erdő errefelé. Ha nem lenne túraösvény vágva, nem lehetne átkelni.

A tériszony nem igazán ismert fogalom, előre sosem jelzik, milyen lélekvesztőn kell átverekednie magát a lelkes túrázónak, hogy valahol sok-sok kilométerrel később a setét erdőből kikeveredvén valami csodálatos látvány kárpótolja a hosszú gyaloglásért. Jelen esetben ez az óceán volt.






Eleinte kicsit nyugtalanító, hogy rendszeres időközönként tábla figyelmeztet, itt pumák és medvék laknak. Részletes útmutató magyarázza mit tegyünk, ha találkoznánk velük. Az ételt fára lógatva, vagy az erre a célra kifejlesztett ingyenes ételszéfben kell tárolni. Majd tovább olvasva biztosítanak róla, hogy a Vancouver sziget Brit Kolumbia legnagyobb medve és puma populációjának ad otthont. Igazán bájos. De nem kell félni, van medve síp, meg medve szpréj, meg szerencse...

Nemzeti grill párt

Nem újság, hogy Kanada nagy ország, hely van bőven. Lakatlan vidék is akad. Ezért aztán hétvégénként mániákusan kocsiba vágják magukat és elmennek kempingezni. Persze maga a kemping egészen más hangulatot áraszt, mint otthon. Nem hallasz üvöltő lakodalmas rockot a szomszéd sátrából, nem veri az urát az asszony, nem brekeg a hordozható tévé, nem vinnyog az elhanyagolt gyerek. Nem is igazán látod a sátrat. A kempingekben ugyanis számmal jelölt, jólfésült tisztások jelzik hová lehet sátrat verni. Komolyabb túra átlátogatni a szomszédhoz.





Gázrezsó, és hordozható grill nélkül nincs kirándulás. Ez utóbbit mindenhová cipelik, mert a Kanadát egyesítő egyetlen összetartó erő a grillezés. Egyszerűen imádják. Még otthon is kiszaladnak az erkélyre, hogy grillezhessenek. Ha van egy pad a városban, azon biztos, hogy éppen valaki grillez. Szerintem a grill ipar adja a GDP hetven százalékát. Mert a kanadaiak egyöntetű véleménye, hogy grillezni jó.

Kertváros

Victoria, Brit Kolumbia hivatalos központja. Takaros városka. Még életemben sosem találkoztam ennyire kedves és melegszívű emberekkel. Valami lehet a sós tengeri levegőben, és a Kanada többi részéhez képest meleg és száraz klímában. Tüneményes hely. Virágköltemények díszítik, bármerre nézel. Ha esetleg allergiás lennél pont ezekre a növényfélékre...



Máshol nem találkoztam Kanadában igazi utcai mutatványosokkal. A parti sétányon egy külön tábla hirdeti aznap hánykor pontosan ki fogja megmutatni, hogy magas monociklin billegve hány buzogányt tud egyensúlyozni.

Lábakon

Vancouver modern város. Tele fura, érdekes építészeti megoldásokkal. Van itt hűde magas felhőkarcoló, girbe-gurba düledező tákolmány. Lehet lakni ötven méter magasan, vagy a föld alatt. Természetesen akad lakóhajó is, érdekes lehet egy kikötőben lakni.

És van ez a lábas ház. Kérdés, hogy modern szobor, vagy valóban haszonépület-e? Lehet szavazni.


Sokmindenre praktikus lehet. Árnyékában meg lehet pihenni. Nem kopog be minden jött-ment. Nincsenek szomszédok. Egészben költöztethető, csak alátolat a kamion és már indulhatunk is. És ami a legfontosabb. Ha majd elolvad minden jég a világon, és még Tom Cruise sem ment meg minket, akkor talán ez a ház még szárazon marad.

Kérjük, vigyázzanak! Az ajtók záródnak.

Az USÁval ellentétben itt bőségesen akad tömegközlekedés. Mármint a belvárosban. Kifele egyre gyengébb az ellátás. Bár a magasvasút sebesen dönget egészen ki az aglomerációig. Ez egy elég futurisztikus szerkezet. Már a pályája is büszkén hirdeti, hogy létezik, gyors, nem kerül dugóba, és még masiniszta sem kell hozzá.



De nem csak gólyalábakon lehet közlekedni. Minden furfangot bevetnek, hogy tömegközlekedésre bírják az autófüggő tömeget. Van busz, troli, kis hajó, nagy hajó, repülő, nem is beszélve a bérelhető kerekekről.

Érdekes azonban, hogy bármerre zötyögtem a járművek mintha másik földrészen közlekednének. Dimenzió kapu lehet a megállókban, mert Ázsiába csöppenünk, ha felszállunk. Fehér embert szigorúan csak diákot látni.

Öccá

Ha valamire szükséged van, akkor a kínai negyedben a helyed. Itt mindent lehet kapni. Lett légyen az valami élő, vagy már nem élő, esetleg sosem élt dolog. És mivel bármi, ami mozog itt ehetőnek számít, ezért ne lepődj meg, ha az ebéded visszaharap.




Udvarias figyelmeztetés á lá kínai negyed. 'Figyelmeztetés. Az élő rákok tényleg harapnak. Saját felelősségedre fogdosod. Nem vagyunk felelősek a sérüléseidért.'


Természetesen a kínai ipar összes szemete is megjelenik a piacon. Sípoló, szőrös arimacska, fröccsöntött izé, az a hosszú kék ragacsos frucsk... Haszontalanabbnál haszontalanabb tárgyak tonna számra. Itt van például ez a remek, könnyen karbantartható akvárium kezdő akvaristáknak:

Kicit beszé ango

A városban sétálgatva alapjáraton úgy tűnhet, hogy több az ázsiai arc, mint a fehér. Hivatalos becslés szerint majd 40 százaléka a lakosságnak ázsiai. Ennek majd a fele Kínából érkezett. Nagy a belső migráció is, Vancouverben élni ugyanis kellemes. Jó a klíma, van meló...
Ahol viszont ennyi kínai van egy rakáson, természetesen van kínai negyed is. Nu, itten tényleg csak ázsiai arcot látni. Óriásnak érezhettem magam. Mindenki picike, és valami érthetetlen nyelven beszél.


Ha esetleg orvosra lenne szükséged, vagy a megfelelő nevet keresed a porontynak itt a helyed. Legalábbis állítólag ez a tábla az orvos cégére. Nehéz kiigazodni. A táblák többsége egy nyelvű. Bár néhol előzékenyen koreaiul is kiírják a legfontosabb tudnivalókat.

Csak nyugodtan

Vajon mekkora rumli maradhatott az olimpia után, ha még mindig tart a takarítás, aszfaltozás? Vagy a jelenségre a magyarázat máshol rejlik? Nem a mocsok és rumli volt fertelmes, hanem a munka tempója csiga lassú? Ha így van, akkor lehet valami kozmikus erő, ami az építőipart világszerte gátolja. Nem kell kapkodni. Csak nyugodtan. Van idő. Egy lapátol, és kultúrától függően néhányan nézik. Itt általában ketten.

Akadálymentesen

Túrázni alapvető emberi szükségletnek számít erre felé. Tehát mindenkinek joga van egy kiadós erdei kalandozáshoz. Meg sem lepődtem, mikor a hegy tetején ebbe az akadálymentes, kerekesszékkel is járható kiránduló útvonalba botlottam. Tegyük hozzá, hogy elég masszív járgányaik vannak kimondottan offródozáshoz. Na persze a többi kijelölt ösvényhez van, hogy hágóvas is kell...

Kommentár nélkül...

Szív, sürít, benntart, kipufog.

Bőség?

Bőség. Minden óriási. Mindenből sok és sokféle van. Ezek itt mindenféle reggeliző pelyhek. Persze ezeken kívül előrecsomagolt is akad még egyszer ennyi. Nem meglepő, hogy mennyire pazarló a honpolgár. Nagy nehézség például óraszíjat kapni. Ha elszakad vesznek új órát.


A 'normál' tejméret 1 gallon. Bármely más terméket vehetném, minden bázikus dobozban van. Tulajdonképpen vödörben.

Helyesbítenék. Lehet, hogy nem is a nagy, vagy óriási a jó kifejezés, hanem a végletes.
Itt van például ez a mini serpenyő. Miközben teherautó kell a bevásárláshoz képesek egy egytojásos serpenyőt árulni.

Stupek lélek

Szívmelengető látvány, hogy a stupek lélek univerzális. Földrésztől, kultúrától, nemtől, igentől, vallástól, bőrszíntől, hajszíntől, lábmérettől függetlenül mindenhol létezik. Itt a bizonyíték.

Saját készítésű, saját szabadalmú tanksapka védő zárrendszer.

Érdemes egy pillantást vetni a volánnál ülő feltalálóra. A zogszigén... Tegyük hozzá, hogy errefelé minden harmadik embernek van fegyvere. Mi ketten ültünk a kocsiban...

Sorozás

Montreálban már találkoztam a sorbanállás szeretetével. Ezt a nyugati parton továbbfejlesztették. Egyszerűen imádják, vagy talán már függenek is tőle. Nem tudnak sor nélkül lenni. Lehet, hogy van elvonó kúra sorbánállásosoknak. Az első lépés a gyógyulás felé, hogy beismerjük függőségünk...
Érdemes tanulmányozni, ezt a spontán kialakuló, semmibe vezető sort. Pusztán a busz érkezésének reménye már sort generál. Függetlenül attól, hogy az érkező buszra egyébiránt tízszer ennyi ember könnyedén felfér. Zárójelben jegyzem meg, hogy (a busz megérkezvén ajtajával nem is a sorhoz igazodva parkírozott). De mindez nem szegi kedvét a sorfüggőknek. Elvégre a sor az sor. Sorozni pedig jó.

Közkívánatra

Sokan kiváncsiskodtatok, ezért végre itt a lakás, ahol éppen lakom. Vancouvertől dél-keletre egy picike elővárosban van.
Ez a nappali, a kilátás az erkélyről, és maga az erkély. Érdekes egyébként, hogy Vancouverben nem létezik lakás erkély nélkül. Így lehet megkülönböztetni a lakó és iroda felhőkarcolókat. Van erkély, akkor lakják. Nincs erkély, akkor dolgozzák.