Szumma július

Egy hónapos kis túrám véget ér. Indulok hazafelé. Sokmindenről írtam, de közel sem mindenről. Akár egy teljes könyvet meg lehetne tölteni az élményekkel, megfigyelésekkel.

Röviden:

Kanada klassz hely.

Kicsit hosszabban:

A keleti és nyugati part nagyon más világ. Mind a kettő szerethető, de nyugaton kicsit nagyobb a jólét, és a nyugi. Ízlés kérdése kinek, melyik tetszik jobban.
Montreál kusza, franciásan koszos, picit gőgös, európaias város.
Vancouver felhasználóbarát hely. Ha a hegyeket szereteted, van hegy. Ha a tengert szereted, van tenger. Ha a nyüzsi várost szereted, van nyüzsi város. Ha csendes, uncsi kisvárost akarsz, van az is. Elképesztően befogadóak. Cserébe viszont jó messze van.

A sok különbség ellenére akad pár, az országot egyesítő közös pont is.
Nincs kanadai, ki ne szeretne grillezni, vagy sorban állni. Kedves, előzékeny nép.

Köszönöm a figyelmet. Remélem azért sikerült néha mosolyt csalni a kedves olvasók arcára.

Dude, it was fun, EY?!

A blogtól búcsúzandó itt van néhány kép.
Bye bye!

beluga

Olyan igazi, nagy állatkertjük nincsen, van cserébe akvárium. Akvárium óriásoknak. Ez speciel egy hátán úszó beluga. Ezek az óriási, fehér bálnafélék errefelé honosak.
Akváriumról lévén szó, volt beluga show is. Nu ez lényegében abból áll, hogy az állatok sípszóra halért keresztül ússzák a medencét, illetve az egyik a farkával nagyot csapva lefröcsköl pár, erre előre felkészített turistát. A felkészítés abból áll, hogy szólnak 'Ti vizesek lesztek.' Nehogy valaki amerikai kíváncsiskodó aztán pereljen.

A nagy ho-ho-ho

Ez a sziget a pecások mekkája. A horgászás összes válfaja űzhető. Tengeri, parti, vízalatti, sebes patakban álldogálós, ladikban fagyoskodós, műlegyes, igazi legyes. Hal akad bőven. Csermely, patak, folyó, tó, öböl, nyílt tenger. Minden van. Egy igazi pecás nem tud meglenni egy percig sem kedvenc hobbija nélkül. Ezért még a mosdó is a gazdag fogást jeleníti meg. Gicss porcelán konfekció hallal.

Egyszer volt, holnem volt

Victoria, a város, könnyed öniróniával hirdeti mennyire büszke is a történelmére. Mert itt, az ország nagytöbbségéhez képest tényleg akad némi múlt. Vannak koloniális épületek, huszárok, régi kocsik lóval vagy anélkül. Mintha másik dimenzió lenne Vancouver pezsgő, modern városához képest. Itt kiélhették végre magukat az esős, zord Angliához szokott brit kertészek. Angol gyep, nyírt bokrok, virágok, még több virág, meg még annál is több virág.

Itt a fóka, hol a fóka?

Hány ember és hánya fóka látszik a képen?
A helyes megfejtők között értékes ajándékokat sorsolunk ki. Merthogy tényleg fókák fürdőznek a part menti vizekben. Ezért aztán vannak lakmározó, vagy még éhes orkák is. Fogyasztói társadalom lévén ez persze nagy biznisz, lehet ugyanis orka néző hajótúrát szervezni. Lelkes turistákat picike motorcsónakok viszik vízi szafarira. Ha szerencséje van az emberfiának még a partról is lehet látni ezeket a hatalmas víziemlősöket.

A budai erdőben sétálva nehéz átérezni a 'rengeteg' élményt. Elképesztően sűrű az erdő errefelé. Ha nem lenne túraösvény vágva, nem lehetne átkelni.

A tériszony nem igazán ismert fogalom, előre sosem jelzik, milyen lélekvesztőn kell átverekednie magát a lelkes túrázónak, hogy valahol sok-sok kilométerrel később a setét erdőből kikeveredvén valami csodálatos látvány kárpótolja a hosszú gyaloglásért. Jelen esetben ez az óceán volt.






Eleinte kicsit nyugtalanító, hogy rendszeres időközönként tábla figyelmeztet, itt pumák és medvék laknak. Részletes útmutató magyarázza mit tegyünk, ha találkoznánk velük. Az ételt fára lógatva, vagy az erre a célra kifejlesztett ingyenes ételszéfben kell tárolni. Majd tovább olvasva biztosítanak róla, hogy a Vancouver sziget Brit Kolumbia legnagyobb medve és puma populációjának ad otthont. Igazán bájos. De nem kell félni, van medve síp, meg medve szpréj, meg szerencse...

Nemzeti grill párt

Nem újság, hogy Kanada nagy ország, hely van bőven. Lakatlan vidék is akad. Ezért aztán hétvégénként mániákusan kocsiba vágják magukat és elmennek kempingezni. Persze maga a kemping egészen más hangulatot áraszt, mint otthon. Nem hallasz üvöltő lakodalmas rockot a szomszéd sátrából, nem veri az urát az asszony, nem brekeg a hordozható tévé, nem vinnyog az elhanyagolt gyerek. Nem is igazán látod a sátrat. A kempingekben ugyanis számmal jelölt, jólfésült tisztások jelzik hová lehet sátrat verni. Komolyabb túra átlátogatni a szomszédhoz.





Gázrezsó, és hordozható grill nélkül nincs kirándulás. Ez utóbbit mindenhová cipelik, mert a Kanadát egyesítő egyetlen összetartó erő a grillezés. Egyszerűen imádják. Még otthon is kiszaladnak az erkélyre, hogy grillezhessenek. Ha van egy pad a városban, azon biztos, hogy éppen valaki grillez. Szerintem a grill ipar adja a GDP hetven százalékát. Mert a kanadaiak egyöntetű véleménye, hogy grillezni jó.